Tartalomjegyzék

A Győri Tűzoltás kezdete

Erdély Ernő egykori főparancsnok:”A tűzoltóságok szervezése” című könyvében így fogalmazta meg a tűzoltói hitvallást:

„ A tűzoltó a béke katonája, eredményes harca könnyeket szárít fel, a gondok redőit simítja ki, hivatása az emberszeretet oltárán áldozni másokért tudást, erőt, akaratot, megtörni az elemek hatalmát, amikor a teremtés koronájának, az embernek féltett kincsét akarja elhamvasztani, feladata megmenteni a verejtékes, gondos munka gyümölcsét, a szebb, a boldogabb jövő számára, megőrizni a lelkek nemes, őszinte altruizmusát, ideálja elfojtani a pusztító tüzeket, hogy az emberszeretet és Istentisztelet tüze annál lobogóbb lánggal égjen, utat mutasson fényével a sötétben is az önzetlen, tiszta és igaz embereknek.” 

„S hogy ezt elérhesd tűzoltó:

Ha dúl a bősz elem, e hármat ne feledd:

Erős kar, bátor szív, testvéri szeretet,

S jutalmad ez legyen: Betöltéd tisztedet.” 

Győr város tűzoltóságának és tűzrendészetének fejlődése a legrégebbi időkre vezethető vissza. A várost a török hódoltság előtt, főleg pedig az alatt annyiszor pusztította el a tűz, hogy a török időkben csak „Janik Kala”, azaz égett város néven emlegették.

Később az 1600-as években már rendőri szabályzatot adott ki az akkori főkapitány a tűz elleni védekezésről, amely például minden házban víztartási kötelezettséget, szabályszerű kémények építését is szabályozta. Később, leginkább egy-egy nagyobb tűzeset után újabb szabályokat, rendtartást adtak ki, leginkább a katonaság és a lakosság számára. Aztán Győr szabad királyi várossá nyilvánítását követően 1749-ben kiadott tűzoltói statutumban már a tűzoltási feladatot- hasonlóan a nyugati országokhoz - a legszervezettebb testületekre a céhekre bízták.

Alapvető változást az 1867-es kiegyezés hozott, melynek szellemisége kedvezett a társadalmi egyesületek megalakulásának.

1870. július 24-én a városházán „Isten dicsőségére, felebarátaink védelmére” jelszó alatt megalakították a Győri Önkéntes Tűzoltó Egyletet, amely Magyarországon sorrendben a hatodik ilyen intézmény volt. Az első működő létszámot 33 mászó, 37 mentő és 57 szivattyús tűzoltó adta, elnökük id. Peregi Mihály volt. A város rendelkezésükre bocsátotta a meglevő tűzoltó szereket, a nappali őrség ellátására, az éjszakai kiegészítésére pedig három tűzoltó státust létesített. A testület aktív tagjainak elméleti és gyakorlati kiképzésére Rösch Frigyest, a soproni tornatűzoltó-egylet főparancsnokát kérték fel, az 1870. szeptember 1.-től nyolc napon át oktatta az ifjakat, akik a zárónapon ünnepélyes fogadalmat is tettek kötelességük teljesítésére, majd a Széchenyi téren több ezres közönség előtt megtartották első nyilvános gyakorlatukat is.

A későbbi események megmutatták, hogy szükség volt a védekező erő megszervezésére, hiszen a működésük első 10 évében 104 tűzesetet számoltak fel. Az időszak legnagyobb veszedelmeiben helytállásuk elismerést váltott ki a közvéleményben. 1872-ben a gyufagyár raktárának égése egész Nádorvárost veszélyeztette, majd a következő évben a Nagy-féle tésztagyár és a Jankovits-féle gőzmalom Újvárosban és a Belvárosban okozott közvetlen veszedelmet. Mindhárom esetben sikerült a tűz átterjedését megakadályozni. 

Bővebben a Győri Tűzoltóság és tűzoltás története című kötetből olvasható a történet, melyet Hullámos László tűzoltó ezredes, korábbi tűzoltóparancsnok gyűjtött össze.