Tartalomjegyzék

A győri polihisztor tűzoltóparancsnok, Erdély Ernő

Erdély Ernő 1881. január 14-én született Győrben. Szülei újvárosi iparosok voltak. Édesapját korán elveszítette, de a négy gyereket édesanyja a nehéz körülmények ellenére taníttatta. Erdély Ernő 1900-ban érettségizett a főreáliskolában (a mai Révai Gimnáziumban), majd a közigazgatásban helyezkedett el. Rendszeresen írt a Győri Hírlapban, de a munkájához szükséges felsőfokú végzettséget is megszerezte, emellett pedig kérte felvételét az önkéntes, később pedig a hivatásos tűzoltóság kötelékébe. 1903-ban önkéntesként bevonult a hadseregbe, majd 1904 őszén leszerelt és folytatta a munkáját az adóhivatalban. Rövidesen gyorsírótanfolyamot vezetett, majd okleveles gyorsírástanárként a kereskedelmi iskolában oktatott. Később gyorsíróiskolát indított magyar és német nyelven. A diákok szerették, mert jó pedagógus és jó előadó volt, de ennek ellenére örültek, ha tűzeset történt, mert riasztáskor ott hagyott mindent és rohant tüzet oltani, az óra pedig elmaradt. A sokoldalú ember 1906-ban a győri tűzoltók közül elsőként elvégezte Budapesten a tűzoltótisztképző tanfolyamot és kitüntetéssel letette a hivatásos tiszti vizsgát. Ezt követően a korábbiaknál alaposabb tűzoltó tanfolyamot szervezett, melynek fő tárgyai az alábbiak voltak: tűzoltó felszerelések működése, gondozása, javítása, szolgálati szabályzat, megelőző tűzrendészet, tűzoltás taktikája. A legtöbb téma előadója ő maga volt. 1907-ben részletes memorandumot készített a törvényhatósági bizottság számara, amiben rámutatott a tűzoltóság fejlesztésének hiányosságaira, az alacsony szintű szervezettségre, a megfelelő képzés fontosságára. A megelőző tűzrendészet szempontjait is érvényesítve rámutatott azokra a veszélyforrásokra, amelyek egyes gyáraknál fennállnak, és ha tűz keletkezne, katasztrófa következne be. Sajnos néhány hónap múlva, az emberáldozatokat is követelő Back malom tüzénél beigazolódott Erdély Ernő jóslata. A nagy tüzek aztán határozott intézkedésre kötelezték a várost. Új tanfolyamot indítottak, és az újjáépült elevátor csak a tűzvédelmi hiányosságok megszüntetése után kapta meg a működési engedélyt. Tűzrendészeti reform kidolgozására szerveztek bizottságot, melynek elnöke a polgármester, jegyzője pedig Erdély Ernő lett. Tisztázták a gyári, a városi és az önkéntes tűzoltóság szervezetét, feladatkörét, együttműködését, majd 1908. november 1-jén megalakult a hivatásos tűzoltóság, melynek élére Erdély Ernőt nevezték ki. A következő évben az önkéntes testület is parancsnokává választotta. Erdély Ernő tudta, hogy a tűzoltásnál döntő szerepet játszik a gyorsaság, így a lóval vontatott szerkocsik és gőzfecskendő mellé rövidesen vásároltak egy 24 méteres, forgatható Magirus tolólétrát, majd 1917-ben két automobilos benzinfecskendőt. Parancsnoksága idején soha nem kívánt olyat beosztottjaitól, amelyet ő meg ne tett volna, így a tűzesetek felszámolása közben többször megsérült. Fontosnak tartotta a folyamatos tanulást és a gyakorlást. „A tűzoltás műszaki feladat, a tűzoltást éppúgy el kell sajátítani, mint a technika bármely más ágát. Nem lehet hozzá nem értőkre bízni az embereket és a nemzeti vagyon védelmét.”

A győri átszervezés után figyelme a megye felé fordult, fontosnak tartotta a falusi tűzoltóegyletek és a megyei szövetség ügyét is, hamarosan a vármegyei tűzfelügyelővé, majd az Országos Tűzoltó Szövetség hivatalos lapjának szerkesztőjéül is megválasztották. A szövetség első vidéki országos tanfolyamát Győrben rendezte 1912-ben, melynek parancsnokává Erdély Ernőt választották. A tanfolyam záróvizsgáját összekapcsolták az önkéntes tűzoltótestületi és a vármegyei tűzoltószövetség évi közgyűlésével, melyen a főispán a győri tűzoltóság „mintaintézménnyé” fejlesztéséért, a tűzoltók képzésében elért eredményeiért átadta Erdély Ernőnek I. Ferenc József kitüntetését, a koronás arany érdemkeresztet. Erdély Ernő hivatásának tekintette a tűzoltói pályát, amit bizonyít, hogy kitanulta az ács és a kéményseprő mesterséget is, hiszen úgy gondolta, hogy a tűzoltónak ismerni kell a tetőszerkezeteket és a kéményeket is. Széles körű ismereteit írásba is foglalta, többek között írt az elektromos fűtés tűzvédelméről, a karácsonyfa-állítás tűzveszélyeiről, a mozi tűzvédelméről, a tűzrendészeti iskolai oktatásról, és a légitámadás utáni tűzoltói teendőkről.

Baráti kapcsolatban volt Széchenyi Ödön pasával, a török tűzoltóság megszervezőjével, akinek vagy kétszáz hozzáírt levelét őrizte. Amikor 1912. októberében Széchenyi Ödön Győrbe látogatott, fogadására háromszáz győri és győrmegyei tűzoltó sorakozott fel a vasútállomás előtt.

Erdély Ernő részt vett az 1912-es szentpétervári, az 1923-as müncheni, az 1924-es nantesi, az 1925-ös salzburgi és az 1930-as bécsi tűzoltó kongresszusokon. A turini nemzetközi tűzoltóversenyen pedig bemutathatták tudásukat a győri tűzoltók, harmadik helyezettek lettek.

A sokoldalú parancsnok több összefoglaló tanulmányt készített és összegyűjtötte a tűzvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat is. A győri tűzoltóság mászóházában, hazánkban elsőként tanmúzeumot alapított, amelyben bemutatta a magyar tűzrendészet fejlődését. A győri és ezen keresztül a magyar tűzoltóságnak is olyan hírnevet szerzett, hogy felkérték Lotz, Hamburg és Konstantinápoly tűzoltóságainak vezetésére is, de ő hű maradt szülővárosához Győrhöz. Szaktudományos munkásságáért Brüsszelben díszdoktorrá avatták. Két fiának, Jenőnek és Miklósnak példát mutatva 1936-ban, ötvenöt évesen Erdély Ernő a pécsi egyetemen irodalomból doktorált. 

Dr. Erdély Ernő tudása és embersége példaként szolgált az állomány minden tagja számára, bátorságával és önfeláldozó mentalitásával kivívta Győr városának minden felekezethez tartozó polgárának elismerését. 1940-ben kérte nyugdíjazását. 

A győri tűzoltók tiszteletük jeléül 1970-ben emléktáblát, 1990-ben mellszobrát leplezték le. 2004-ben Erdély Ernő fia, Erdély Miklós alapítványt hozott létre a jeles tűzoltók elismerésére, 2011 májusában Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepén vette fel a győri tűzoltólaktanya a Dr. Erdély Ernő Tűzoltólaktanya nevet.


 Források, felhasznált irodalom: 

Czigány Jenő: A győri tűzoltás története. Győr, 1969. 

Hullámos László: A győri tűzoltóság és tűzoltás története. Győr, 2000.

Győr-Moson-Sopron Megyei Tűzoltóság évkönyve 1992.