Gróf Széchenyi Ödön

Nagy nevek örökösei az apa dicsőségével, nevének dicskörével nagy kötelességeket is örökölnek. Ilyen nagy név örököse volt gróf Széchenyi Ödön, hisz a „legnagyobb magyar”-nak, gróf Széchenyi Istvánnak és Seilern Crescencia grófnőnek házasságából született 1839. december 14-én Pozsonyban. Ő volt a fiatalabbik fiú, ki Nagycenken élt és nevelkedett.

Pestre költözése előtt ott érte egy olyan mély behatás, ami egész életét meghatározta. 1860 szeptemberében – ő akkor még nincs 21 éves – tűz pusztított falujában. A korabeli újsághír szerint:”Nagycenken szeptember 2-án tűz ütött ki, mely csakhamar 8 házat és gazdasági épületet hamvasztott el. A nagy Széchenyi Istvánnak egyik fia, Ödön … legott a szerencsétlenség színhelyére sietett...elsők voltak az oltók között (Zichy Gézával) magukat veszélynek téve ki úgy, hogy gróf Széchenyi Ödön ruhája testén égni kezdett. Ők azonnal intézkedtek, hogy némileg enyhítsék a szerencsétlen károsultak nyomorát. Ugyanaznap Fertőszentmiklóson is tűz ütött ki, amelynek 98 ház lett a martaléka a derék Ödön gróf itt is azonnal megjelent, habár a rémítő szél miatt az utcán járni is majdnem lehetetlen volt, mert tűzhengerben és füstben állott mezővárosunk nagy része. Ő itt is tett a lehetőségig, másnap pedig kenyérrel látta el a számos éhezőket” írta a „Pesti Hírnök” 1860. szeptember 11-én.

A lelkes fiatalember látta az emberek szenvedését és tehetetlenségét a tűz pusztításával szemben. Mint önkéntes tűzoltó átesett a „tűzkeresztségen” és bizonyára felötlött benne a tűzoltóságok megszervezésének gondolata is, de akkor még annak helyes kivitelezési módját nem ismerte. 
 

A Győr-Moson-Sopron megyei Tűzoltóság első évkönyvében emlékeztek meg az akkor 150 éve született gróf Széchenyi Ödönről. A folytatást az alábbiakban olvashatják.